2009. február 11., szerda

Japánkert

A japánkert lényegének megértése nekünk, európaiaknak bonyolult feladat. Kezdésként sokat segít, ha ismerjük e több ezer éves kertművészet legfontosabb szimbólumait. A japánkertek alapelve szerint csak a természetből szabad merítenünk. Az igazi japánkert olyan, mint egy a természetből ellesett, kicsinyített és stilizált látkép. A természetes formák (semmi szabályosság és szimmetria!) és a kertépítészeti elemek összhangja jellemzi.Az autentikus japánkert az egész tájat a maga teljességében jeleníti meg.
Hogy miként lehetséges ez? Jelképek használatával. Ennek megfelelően kisebb sziklák hegyeket mintázhatnak, a kerti tó pedig a tengert. Egy-egy jelkép sokszor még ennél is jobban elvonatkoztathat: néhány négyzetméter szabályosan gereblyézett kavics akár az egész óceánt jelentheti.

A japánok szerint a kert alapját, vázát a kövek és sziklák adják. Ha sikerül jól elhelyezni a köveket a kertben, akkor a többi már magától megy. Leggyakrabban hármasával, ötösével, hetesével elrendezett kőcsoportokat alkalmaznak.Ugyancsak fontos, szimbolikus elem számukra a víz, ami nem meglepő, hiszen a természetben is sok víz veszi körül a japán szigeteket. A természet e fontos elemét legtöbbször egy tóval, vagy hely híján egy kis kőmedencével, illetve szimbolikusan „homoktengerrel jelenítik meg.A japánkertek a szemlélődés, a gondolkodás színterei. Ha egy valódi japánkertre tekintünk, akkor annak keleti szépsége mellett rögtön feltűnnek a benne lévő üres terek is. A nyugati világ nagy része úgy véli, hogy akkor szép a kert, ha minden apró részletébe ültetünk valamit, ami külön-külön is felhívja magára a figyelmet. A szigetországban másképp gondolkodnak. Úgy tartják, a tekintet csak akkor irányulhat zavartalanul valamire, ha a környező tér nem vonja el róla a figyelmet. Ahhoz, hogy létezzen valami és értelmezhetővé váljon, a semminek, az űrnek is léteznie kell. Ez valójában az in és jo megtestesülése, aminek kínai megfelelőjéről, a jinről és jangról már sokan hallottunk.Talán már az eddigiekből is kiderült, hogy a japánkertek megjelenésükben alapvetően az egyszerűségre és a harmóniára törekednek. Fontos szerep jut bennük az időnek és a térnek. Míg hazánkban télen nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a kertnek, addig a japánok valamennyi évszak - köztük a tél - szépségét is élvezik.A japánkertek velejárója a zártság is. Ahogy már említettük, a kert a természet kicsinyített mása. Ahhoz, hogy a kertben valódi megnyugvásra leljünk, ki kell zárnunk a külvilágot, ezért a kapuk és a kerítések ugyanolyan meghatározó elemei a japánkertnek, mint a kövek, vagy a különleges juharfák.
A japánkertben az uralkodó szín a zöld. Az időszakos virágpompát a tavaszi virágzású cserjék és fák szolgáltatják. A hosszan és dúsan virágzó egynyáriak és a színes évelők az íriszek és árnyliliomok kivételével nem valók a japánkertbe. A nyírt pázsitot gyeppótló növényekkel helyettesíthetjük.

3 megjegyzés:

Hirth Janos írta...

Szia! Nagyon jó a japánkeretes leírásod ,gratula!! Janó

Rab István írta...

Szia Janó.

Köszi szépen.Próbálok olyan témát felhozni,ami sok embert érint:)Bár téged Sose érlek utol:)

Üdv

Névtelen írta...

Why not bless a person else even though you are blessing your self!


My web-site Flex Belt Review